Évtizedek óta kirándulgatunk kis hazánkban és külföldön, sokat láttunk, tapasztaltunk, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak és persze sok meghökkentő dologgal is találkoztunk. Amikor frissek az élmények, akkor minden apró részletre emlékezünk, de ahogy távolodunk az időben és jönnek az újabb élmények sok minden feledésbe merül. Ez a bejegyzés is azért készül, hogy megemlékezzek egy olyan részletről, ami akkor, és ott, ahol az élmény ért bennünket, fontos volt, aztán később meg mégis csak feledésbe merült. 
Két éve járjuk kerékpárral (is) Vas megye településeit, és ahogy sokszor leírtam, így bizony mást is látunk, mintha autóval keresnénk fel egy-egy látnivalót, nevezetességet. Különösen jelentősége van a nagy melegben azoknak a helyeknek, ahol meg tudunk állni valami hűsítőt inni, esetleg még mosdót is látogatunk. Történik tehát ilyenkor, hogy a helyi kocsmákba térünk be.
Imádjuk!
Jópofa helyek, mindig beszélgetős kedvükben levő helyi vendégekkel, akik legyen az délelőtt 10 óra körül, már stabilan biztosítják a forgalmat. A forgalmat, szó szerint! Azonnal rákérdeznek, hogy honnan érkezünk, hova tartunk, mit javasolnak, mit nézzünk meg és ehhez hasonló, megjegyzem sokszor nagyon hasznos beszélgetés során. Ami mindenhol egyforma: a vendégszeretet és az alacsony árak. Egész nap beszédtémánk, hogy mit mennyiért kaptunk. Szinte hihetetlen, pedig csak 20-30 km-re távolodunk el a megyeszékhelytől.... Történt egyik alkalommal, hogy a sörök mellé kaparós sorsjegyet is vettünk, 6 sör, 6 kaparós sorsjegy és 5 (!!) nyert! Lett újabb 5 sörünk. Azt hittük vicc, de nem, tényleg megkaptuk az 5 sört.
Egy másik alkalommal a mosdóra volt leginkább szükségünk, kérdezem a "vendégeket", hogy van itt mosdó? Az egyikük döbbenten néz rám, én persze megijedek, hogy mit fog válaszolni, de nem, nem azt válaszolja, hogy nincs. Némi hatásszünet után a válasz: ez itt retro kocsma és a mosdó is annak megfelelően retro. Hirtelen nem tudom hogyan reagáljam le a választ, nyilván legfőképpen megnyugszom, hogy igen, van. Megtalálva a mosdót és főleg miután fel is tudtam készülni, hisz az infó adott volt, hogy egy retro mosdóba tudok menni, konstatálom, hogy nem is vészes. Voltam már rosszabban is.

Most, hogy írom a szöveget és keresném a képeket, döbbenek rá, hogy valóban ott, akkor volt fontos és alig fotóztam, így képeket is nehéz mutatni, nem az volt a fő látnivaló. Pedig mennyire fontos része volt a túrának, az önzetlen beszélgetés, a kiegyensúlyozottság, a nyugalom, a béke, a lelassult élet sugárzott ezeken a helyeken, ahol az idegent is ismerősként köszöntötték. Ezeket a pillanatokat is meg kell őrizni és örökíteni!!
Legközelebb jobban figyelek, hogy képi emlék is készüljön erről.