A weboldal süti (cookie) fájlokat használ. A cookie-k személyek azonosítására nem alkalmasak a szolgáltatások biztosításához szükségesek. Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába.
További információk...
Pedelec: élmény - kikapcsolódás - sport - közlekedés
Ezzel a címmel tartottam előadást Szentgotthárdon, a Motivage program projektbemutató konferencián. Ez a kerékpártípus a jelenlévők többségének ismeretlen volt, tehát van még tennivalónk: megismertetni és elfogadtatni kell a pedelec-et.
Közel egy éve, hogy a MURABA ETT projekt igazgatójával, Papp Bálinttal megbeszéltük, hogy 2021 második felében egy témában előadást tartok majd. Közeledve az időponthoz egyeztettük Bálinttal az időpontot és a témát. A témát, amit újraterveztünk. Úgy gondoltuk, hogy a korábban megbeszéltnél sokkal jobban illene tartalmában a pedelec az aktív időskor tématerülethez.
Tizenöt perc. Ekkora az időkeretem. Hmm, nem sok!
De ügyesen felépítve ennyi is elég kell, hogy legyen - tudom ezt sok éve, évtizede, hiszen tanítottam hosszú ideig, és mostanság is adok elő vagy szólalok fel kötött időkeretben. Mindig fontos volt számomra, mint előadónak, hogy ha csak rövid időm van, akkor is térképezzem fel a közönség témához kötődését. Így talán könnyebb nekem, előadónak és a hallgatóságnak is könnyebb befogadni az előadó mondandóját.
Így történt ezúttal is, közvéleménykutatás a konferencia résztvevői között.
Ki szokott kerékpározni?
Szinte az összes kéz a magasba emelkedett. Rendben, ez jó kezdésnek.
Következő kérdés: ki közlekedett már pedelec-el? Kissé zavarban levő arcokat látok, kéz egy sincs a magasban. Végigfut az agyamon, lehet a szót nem ismerik, ezért kicsit módosítok a kérdésen: ki próbálta már az elektromos rásegítésű kerékpárokat? Látom az arcokon, hogy így azért tisztul a kép, de így is alig emelkedik kéz magasba.
Hát ezért vagyok itt! - töröm meg a majdnem kínos csöndet, mellyel mindenkinek mosoly ül az arcára és innen már egyértelmű az irány.
Meg kell ismertetni és el kell fogadtatni a pedelec-ek létjogosultságát.
A folytatásban némi saját történet, hogy hogyan jutottam addig, hogy most már a népszerűsítésre is vállalkozom a kerékpározás mellett, és persze alapvető pedelec ismeretek, nem túl sok, részben mert ennyi időben képtelenség és egyébként se kellene riogatni műszaki adatokkal a hallgatóságot.
Külön öröm volt számomra, hogy előadás után többen is megkerestek, hogy szeretnének hosszabban is beszélgetni az elektromos rásegítésű kerékpárokról, mert igény lenne, de valóban kevés ismeretük van a lehetőségekről, és nem sokan vannak a környezetükben olyanok, akik saját tapasztalattal bírnának.
Elkezdődött valami! És bízom benne, hogy lesz folytatás is!
Rajtam nem fog múlni, én folytatom!
Tizenöt perc. Ekkora az időkeretem. Hmm, nem sok!
De ügyesen felépítve ennyi is elég kell, hogy legyen - tudom ezt sok éve, évtizede, hiszen tanítottam hosszú ideig, és mostanság is adok elő vagy szólalok fel kötött időkeretben. Mindig fontos volt számomra, mint előadónak, hogy ha csak rövid időm van, akkor is térképezzem fel a közönség témához kötődését. Így talán könnyebb nekem, előadónak és a hallgatóságnak is könnyebb befogadni az előadó mondandóját.
Így történt ezúttal is, közvéleménykutatás a konferencia résztvevői között.
Ki szokott kerékpározni?
Szinte az összes kéz a magasba emelkedett. Rendben, ez jó kezdésnek.
Következő kérdés: ki közlekedett már pedelec-el? Kissé zavarban levő arcokat látok, kéz egy sincs a magasban. Végigfut az agyamon, lehet a szót nem ismerik, ezért kicsit módosítok a kérdésen: ki próbálta már az elektromos rásegítésű kerékpárokat? Látom az arcokon, hogy így azért tisztul a kép, de így is alig emelkedik kéz magasba.
Hát ezért vagyok itt! - töröm meg a majdnem kínos csöndet, mellyel mindenkinek mosoly ül az arcára és innen már egyértelmű az irány.
Meg kell ismertetni és el kell fogadtatni a pedelec-ek létjogosultságát.
A folytatásban némi saját történet, hogy hogyan jutottam addig, hogy most már a népszerűsítésre is vállalkozom a kerékpározás mellett, és persze alapvető pedelec ismeretek, nem túl sok, részben mert ennyi időben képtelenség és egyébként se kellene riogatni műszaki adatokkal a hallgatóságot.
Külön öröm volt számomra, hogy előadás után többen is megkerestek, hogy szeretnének hosszabban is beszélgetni az elektromos rásegítésű kerékpárokról, mert igény lenne, de valóban kevés ismeretük van a lehetőségekről, és nem sokan vannak a környezetükben olyanok, akik saját tapasztalattal bírnának.
Elkezdődött valami! És bízom benne, hogy lesz folytatás is!
Rajtam nem fog múlni, én folytatom!
Néhány fotó a rendezvényről, a konferenciáról szóló sajtóanyag pedig itt olvasható.
Néhány dia az előadásomból
